A cím máris beméri,hogy körülbelül miről lesz szó.
Tudjátok,holnap van a kicsengetés...végzem a tizenkettediket. De igazából nem is
itt kezdődött az egész sztori...
Kezdjük mondjuk ott,hogy meghívtam a családot az első
előadásomra, mivel színjátszó körre járok.
Szóval meghívtam őket, de az előadásunk egy speach (tudjátok,amikor
valaki beszédet tart) után következett. Ez a speach arról szolt,hogy a ph klub (megjegyzem nekem nagyon semmi közöm a phás tevékenységekhez meg
minden,én csak csütörtökökként járok oda szinire) 2O éves, és hát nagy
ceremónia ez az egész, és az alapító Gabi arról beszélt,hogy már egy családdá
alakult a közösség és mindenki megnyílik és beszélgetnek és a vezetők olykor
szülők helyett szülők voltak...meg minden ilyen téma. Aztán ez után kezdődött
az előadásunk,ami elég jóra sikeredett...és persze az én családom képtelen a
lényegre figyelni mindig a mellékes dolgokra koncentrál. Tehát előadás után le is támadtak,hogy most
miez? Hova járok én? Mi az hogy szülő helyett szülő? Meg minden egyéb. Úgy kb
tizenötödszörre magyaráztam el hogy nekem semmi közöm ehez,mert csak szinis
vagyok mikor anyám újból azzal érvelt,hogy igen persze, nem is igaz és,hogy egy
ezer idegennek kell nekem tanácsot adnia.
Egyszóval azt hiszik most a szüleim,hogy azért járok ide mert nem kapom
meg a megfelelő odafigyelést meg szeretet tőlük. Képzelitek hogy felfújták.
Tehát most jelenleg ott tartok,hogy ma anyám sírva fakadt ruhák próbálgatása
közben,hogy ő minden telhetőt megtett mégse nyílok meg, és ha utálom mondjam
meg a szemébe és hogy neki elege van
ebből az egészből és hogy biztosan idiótának nézem mert olyan hangsúllyal
beszélek vele és nézek rá. Persze ezt halál komoly pofával néztem végig meg
válaszaim próbáltam minél egyszerűbbre és rövidebbre fogni...mert hát köztudott
tény, hogy nem vagyok egy érzelgős lány.
Tehát nagyon nehéz helyzetekbe és érdekes konfliktusokba ütközök nap
mint nap a szüleimmel.
Most itt ülök a gép előtt anyám meg apám a másik szobában
tévéznek. Már csak a holnapot várom,hogy utoljára legyen együtt az osztály
és,hogy a Gregnek szánt levelem átadhassam. Jajj elfelejtettem említeni. Greg egy nagyon fontos személy az
életemben, ő a padtársam és mivel a kilencediktől mindketten máshol kezdünk
ezért már most nagyon hiányzik. Szóval a mai cél: túlélni a ’boldog családi’
életet, meg...elszívni egy szál cigit amilyen gyorsan csak lehetséges.
